Július 3.-án pénteken 17:07-kor indultam a házunk ajtajától és 22:15-re értem le a Mamához Balatonendrédre. Az órám 122 km-et mutatott. Megbeszéltem az ismerősömmel, hogy beteszem hozzájuk a bringát szombat reggel. de zárva volt mind a három kapu, így mászhattam be a szervizbe, aki látta az biztos bolondak nézett nem bringát lopok hanem azt viszek be. Mosoly Zamárdiban a 6:37-es vonatra várva megismerkedtem Dr. Horváth Biankával (csak Ő ült ott rajtam kívül RosszallĂĄs) a budapesti főügyészségen dolgozik és Dunaújvárosi kötődésű. A hajón is Vele mentem át, és beültünk még két hölgy társaságába, akik kikapcsolódásként jöttek el úszni, így három anyukával beszélgettem el az időt. A vérnyomás mérés 140/80-ra sikerült. Révfülöpre beszéltem meg a randit dr. Kovács Évivel, akivel a Kinizsi 100-at túráztam együtt, de nem találtam, így bemondattam a hangosba, örült is neki, még soha nem mondták be a nevét.Mosoly Az úszás, megbeszéltük Évivel, hogy együtt úszunk, de Ő erősebbnek bizonyult, így kilométerenként bevárt, de 2 vagy 2,5 km-nél nagyon hideg lett a víz és közös megegyezésre előre ment. Már fázott mindenem, főleg a térdeim szenvedték meg, rég úsztam már ennyit mellben. Háton néha megnéztem az északi partot, de az észak-kelet felől érkező hullámok mindig átcsaptak felettem. Hideg volt a víz, lassúnak éreztem magam, de ezt szerettem a kemény kihívásokat. Mindig kiúsztam a bal oldalra a bóják vonalához, de a hullámok és a kanyar mindig visszavitt a darálóba. A gyorsúszók átúsztak rajtam, a mellben úszok oldalról jöttek nekem, kicsit ember gyűlöletem volt. Megláttam a túloldalon a kaput, de nem akart közeledni. Aztán lassan átértem. Úgy vacogtam a parton, mint egy nyárfalevél. Fotózkodás aztán mindenki ment a dolgára. Este fél kilencre le szerettem volna érni Dunaújvárosba (bejárni a pályát), de nem volt csatlakozásom és csak fél 11-re értem oda. Itt az unokabátyámnál Liszkovszky Dávidnál aludtam, aki vasárnap 90 km-et tekert váltó csapatban és elsők lettek. Az úszás: hideg volt a Duna is és itt is bombával indítottam. De a második köre már nagyon tűrhető volt, sőt ki se akartam szállni. A vízből kijövetelnél a segítő embereket hiányoltam, sikerült belerúgnom a meggyűrődött szőnyegbe és vissza estem a sziklákon keresztül a vízbe, azt hittem leszakad a bal térdem. A bicó az 12x7,5 km volt, minden körben egy kisebb emelkedővel, ahol úgy tűzött a nap, mintha katlanban tekertünk volna. Nagyon jól lehetett menni rajta. Egyik körben megcsípett egy darázs így elvoltam a csípéssel egy darabig. A futás meg 6 kör volt, ami Ildi nélkül nagyon monotonak tűnt. Mosoly De voltak ott ismerősök Dávid édesanya, Dávid a bicó után, Dávid barátnője aki egyéniben az úszás után, bicón 6 körig jutott, mert most ült először országútin. Kijött a balaton-átúszáson megismert Bianka is. Végre megtudtam ki volt az akivel a K&H-án együtt futottam, mert Ő is volt előző nap Balatonmanen. smile Mosoly Flóri az egyik rendező végig biztatott. Itt is volt egy csúnya baleset egy részeg motoros elütött egy bicóst. Sikoly A futáson nagyon jól éreztem magam 4 körig, de az utolsó kettő nagyon nem hiányzott. Az elején még bohóckodtam egy hölggyel, mindig futott addig míg utolért utána séta, aztán én meg vissza lassítottam hozzá, és a végén láttam Ő lett a női győztes. Hétfőn vissza utaztam a balcsira, és azt terveztem vissza tekerek majd onnan, de későn indultam, és mivel nem értem volna haza a világosban és mert fájt a térdem, így Balatonvilágosnál vonatra szálltam, amit csak azért értem el, mert 20 percet késett. Összességében nagyon meleg hétvége volt, és nem ittam leget, ami a futáson bosszulta meg magát. Hétfőn Laciéktól kaptam egy csere kerékpárt, ami nagyon kényelmes volt. Mosoly

Sziasztok!

Bár egy kicsit megcsúszva, de a norvég halász újabb fejezettel jelentkezik a hajós naplójából, a Balatonfüreden megrendezésre került középtávú triatlon országos bajnokság nyújtotta felejthetetlen élményekről:

Ezúttal a Tricepsz SE-t a táv miatt (1,9 km úszás, 91 km kerékpár, 21 km futás) csak mi, felnőttek képviselhettük, de azt legalább szép számmal tettük. Mivel a rajtunkat áttették délután 1 órára, ezért úgy ítéltük meg, hogy elegendő a verseny napján leutaznunk a helyszínre. Az egyesület Komárom-Esztergom Megyéhez kötődő versenyzői és vezetőedzőnk otthonról kocsival támadták a Balaton partját, míg jómagam a szokásos személy-és kerékpárszállító szolgáltatást nyújtó céget, a MÁV Zrt.-t választottam. Már-már kezdem megszokni a Budapestet, hajnalban átszelő bicajozásokat, piros lámpákon való átcsorgásokat, száguldásokat (gyerekek ezt ne olvassátok, ha mégis megtettétek, akkor ne tartsátok követendő példának).

Reggel 7:42-kor indult a Tekergő fantázianévre keresztelt gyorsvonat a Balaton északi partja felé, a jegyemet Csopakig váltottam meg, gondoltam, az utolsó pár km-t Füredig az autósok türelmével játszva a 71-es számú főúton teszem meg. Utazás közben elfogyasztottam reggelimet, a szerelvény pedig jelentősebb késés nélkül ért célt Csopakon. Innen a tervnek megfelelően kerékpárra pattanva indultam Fürednek, és ekkor kellett rádöbbennem a hétvégi verseny kimenetelét befolyásoló első időjárási körülményre: a borzasztóan erős szélre, szembeszélre.

Füredre, a Tagore-sétányra megérkezve sikerült megtalálnom a többieket, illetve csak a biciklijeiket és a csomagjaikat - természetesen felügyelet nélkül, úgyhogy gondoltam, amíg ők a technikai értekezleten hallgatják a sok okosságot, addig majd én vigyázok a dolgaikra Mosoly Egy kevés időt kellett csak magányosan eltöltenem és már jött is Anikó, Évi, Ildi, István. Innentől felpörögtek az események, jó hangulatban készülődtünk, mindenki a megszokott verseny előtti rituáléját csinálta végig, Istváné maradt meg az emlékezetben leginkább, aki egy fél albán pékséget fogyasztott el a bedepózás előtt, a másik felét pedig a bicajos mezébe pakolta. Először a lányok mentek el depózni, mi Istvánnal még szöszöltünk, kicsit Ildi néni idegeivel is játszva. Gyerekek ezt se tegyétek így soha, mindig szép nyugodtan, kellő időben végezzétek ezt el. Csak rajtunk kívülálló okból sikerült mindent elintézni, ugyanis szerencsénkre a rajtunkat további 20 perccel későbbre tették, egyébként kapkodós lett volna.

A Balaton partján, becsekkolást követően állva észleltük, hogy a nap égetően süt, a szél pedig továbbra is ellenünk van. Abban semmi meglepetés nincs, hogy június közepén délután 1 óra körül 30 Celsius-fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála, de hogy a Balcsin méteres hullámok verjék a partot, az már ritkábban fordul elő. Ezt a versenyszervezők is észlelték, ezért a tervezett 1 nagy kör helyett 2 kisebb körre variálták az úszótávot, az indulókat a kikötő által jobban védett, partközeli részen úsztatva.

Az úszás mindenkinek jól sikerült, túléltük, én személy szerint csak egy-két liter vizet nyeltem a habokban. Következett a bringa. Az elemekkel és a jelentős szintkülönbséggel tarkított, a Balaton-felvidéken vezető útvonallal mindannyian megküzdöttünk, külön érdekesség volt, hogy ahol lejtett is az út és elvileg csak gurulni kellett volna, ott is tekertünk, mert ellenkező esetben visszafújt volna minket a szél. Ezt követően, a kellően megfáradt lábainkkal érkeztünk vissza a bicajozás végén Füredre, ahol a rendezők által ígért lezárt kerékpárospálya ellenére, két sávban feltorlódott, lassan haladó kocsisor között cikázva, elhúzva értünk a depóba, hogy megkezdhessük a félmaratont. Nem árulok el nagy titkot, senkinek sem esett már jól, de mindannyian sikeresen célt fogtunk. A rendkívüli körülményekhez kapcsolódóan plusz két érdekességet mlítenék meg: 1. a keszthelyi féltávon diadalmaskodó, ezen a versenyen is jelentős előnnyel, kb. 10 perccel vezető Hankó Dávid a futás elején feladni kényszerült a versenyt, rosszul lett,megütötte a meleg, mentőt kellett hozzá hívni, 2. a tavalyi időeredményekhez képest az elit mezőny 15-20 perccel ment rosszabbat, annak ellenére, hogy a táv, illetve a pálya vonalvezetése ugyanaz volt, a győztes Flander Marci például tavaly 4 óra 11 percet ment, idén 4 óra 27 perccel finiselt, az idei időeredményével tavaly csupán a 7. helyen ért volna célba. Kropkó Péter is úgy nyilatkozott a verseny után, hogy aki ezen a pályán végigment, az igazi triatlonos.

Ezt követően a gyors pakolás után már csak a hazautazás volt hátra, rövid kitérőt még Székesfehérváron is tettünk, de emlékeim megkoptak már, így a vasútállomás helyett a pláza melletti, egy kijáratos - lényegében zsákutcának számító - körforgalommal végződő mellékutcába navigáltam be a fáradt legénységet.

Külön kiemelném Ábel időeredményét és korcsoportos helyezését, Ancsa korcsoportos 4. helyét, valamint Nagy Évi elszántságát, küzdeni tudását.

Hamarosan jelentkezem a sprint távú országos bajnokságon, Baján történtekkel, a gyerekekkel és felnőtt szurkolókkal, családtagokkal kiegészülve.

Jó olvasást, egy párszáz karaktert megint sikerült összehozni.

A NUSI Aquatlon országos döntőjén a tatabányai triatlonisták egyéniben és csapatban is szereztek érmeket, ráadásul az esztergomi fiatalok is kitettek magukért.

Százhalombatta volt a házigazdája a NUSI Aquatlon országos döntőjének, ahova nagy reményekkel utaztak el megyénk ifjú sportolói is. Nem kellett csalódniuk, hiszen bajnoki címmel, érmekkel és értékes helyezésekkel térhettek haza.

Bővebben: Kitettek magukért a triatlonisták

Szálkai versenyünkön 3 versenyzőnk állt rajthoz, Ancsa, Karácsonyi Peti és Arató Robi. Ancsa 4., Robi 2. lett, mindenki sokat javított a tavalyi idején, még akkor is nagy dolog ez, ha egy kicsit más lett a kerós pálya. Gratulálunk nekik!