Részletek

Publikálva: 2015. július 08.

Sziasztok!

Bár egy kicsit megcsúszva, de a norvég halász újabb fejezettel jelentkezik a hajós naplójából, a Balatonfüreden megrendezésre került középtávú triatlon országos bajnokság nyújtotta felejthetetlen élményekről:

Ezúttal a Tricepsz SE-t a táv miatt (1,9 km úszás, 91 km kerékpár, 21 km futás) csak mi, felnőttek képviselhettük, de azt legalább szép számmal tettük. Mivel a rajtunkat áttették délután 1 órára, ezért úgy ítéltük meg, hogy elegendő a verseny napján leutaznunk a helyszínre. Az egyesület Komárom-Esztergom Megyéhez kötődő versenyzői és vezetőedzőnk otthonról kocsival támadták a Balaton partját, míg jómagam a szokásos személy-és kerékpárszállító szolgáltatást nyújtó céget, a MÁV Zrt.-t választottam. Már-már kezdem megszokni a Budapestet, hajnalban átszelő bicajozásokat, piros lámpákon való átcsorgásokat, száguldásokat (gyerekek ezt ne olvassátok, ha mégis megtettétek, akkor ne tartsátok követendő példának).

Reggel 7:42-kor indult a Tekergő fantázianévre keresztelt gyorsvonat a Balaton északi partja felé, a jegyemet Csopakig váltottam meg, gondoltam, az utolsó pár km-t Füredig az autósok türelmével játszva a 71-es számú főúton teszem meg. Utazás közben elfogyasztottam reggelimet, a szerelvény pedig jelentősebb késés nélkül ért célt Csopakon. Innen a tervnek megfelelően kerékpárra pattanva indultam Fürednek, és ekkor kellett rádöbbennem a hétvégi verseny kimenetelét befolyásoló első időjárási körülményre: a borzasztóan erős szélre, szembeszélre.

Füredre, a Tagore-sétányra megérkezve sikerült megtalálnom a többieket, illetve csak a biciklijeiket és a csomagjaikat - természetesen felügyelet nélkül, úgyhogy gondoltam, amíg ők a technikai értekezleten hallgatják a sok okosságot, addig majd én vigyázok a dolgaikra  Egy kevés időt kellett csak magányosan eltöltenem és már jött is Anikó, Évi, Ildi, István. Innentől felpörögtek az események, jó hangulatban készülődtünk, mindenki a megszokott verseny előtti rituáléját csinálta végig, Istváné maradt meg az emlékezetben leginkább, aki egy fél albán pékséget fogyasztott el a bedepózás előtt, a másik felét pedig a bicajos mezébe pakolta. Először a lányok mentek el depózni, mi Istvánnal még szöszöltünk, kicsit Ildi néni idegeivel is játszva. Gyerekek ezt se tegyétek így soha, mindig szép nyugodtan, kellő időben végezzétek ezt el. Csak rajtunk kívülálló okból sikerült mindent elintézni, ugyanis szerencsénkre a rajtunkat további 20 perccel későbbre tették, egyébként kapkodós lett volna.

A Balaton partján, becsekkolást követően állva észleltük, hogy a nap égetően süt, a szél pedig továbbra is ellenünk van. Abban semmi meglepetés nincs, hogy június közepén délután 1 óra körül 30 Celsius-fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála, de hogy a Balcsin méteres hullámok verjék a partot, az már ritkábban fordul elő. Ezt a versenyszervezők is észlelték, ezért a tervezett 1 nagy kör helyett 2 kisebb körre variálták az úszótávot, az indulókat a kikötő által jobban védett, partközeli részen úsztatva.

Az úszás mindenkinek jól sikerült, túléltük, én személy szerint csak egy-két liter vizet nyeltem a habokban. Következett a bringa. Az elemekkel és a jelentős szintkülönbséggel tarkított, a Balaton-felvidéken vezető útvonallal mindannyian megküzdöttünk, külön érdekesség volt, hogy ahol lejtett is az út és elvileg csak gurulni kellett volna, ott is tekertünk, mert ellenkező esetben visszafújt volna minket a szél. Ezt követően, a kellően megfáradt lábainkkal érkeztünk vissza a bicajozás végén Füredre, ahol a rendezők által ígért lezárt kerékpárospálya ellenére, két sávban feltorlódott, lassan haladó kocsisor között cikázva, elhúzva értünk a depóba, hogy megkezdhessük a félmaratont. Nem árulok el nagy titkot, senkinek sem esett már jól, de mindannyian sikeresen célt fogtunk. A rendkívüli körülményekhez kapcsolódóan plusz két érdekességet mlítenék meg: 1. a keszthelyi féltávon diadalmaskodó, ezen a versenyen is jelentős előnnyel, kb. 10 perccel vezető Hankó Dávid a futás elején feladni kényszerült a versenyt, rosszul lett,megütötte a meleg, mentőt kellett hozzá hívni, 2. a tavalyi időeredményekhez képest az elit mezőny 15-20 perccel ment rosszabbat, annak ellenére, hogy a táv, illetve a pálya vonalvezetése ugyanaz volt, a győztes Flander Marci például tavaly 4 óra 11 percet ment, idén 4 óra 27 perccel finiselt, az idei időeredményével tavaly csupán a 7. helyen ért volna célba. Kropkó Péter is úgy nyilatkozott a verseny után, hogy aki ezen a pályán végigment, az igazi triatlonos.

Ezt követően a gyors pakolás után már csak a hazautazás volt hátra, rövid kitérőt még Székesfehérváron is tettünk, de emlékeim megkoptak már, így a vasútállomás helyett a pláza melletti, egy kijáratos - lényegében zsákutcának számító - körforgalommal végződő mellékutcába navigáltam be a fáradt legénységet.

Külön kiemelném Ábel időeredményét és korcsoportos helyezését, Ancsa korcsoportos 4. helyét, valamint Nagy Évi elszántságát, küzdeni tudását.

Hamarosan jelentkezem a sprint távú országos bajnokságon, Baján történtekkel, a gyerekekkel és felnőtt szurkolókkal, családtagokkal kiegészülve.

Jó olvasást, egy párszáz karaktert megint sikerült összehozni.

Részletek

Találat: 2432

Részletek

Publikálva: 2014. június 04.

A NUSI Aquatlon országos döntőjén a tatabányai triatlonisták egyéniben és csapatban is szereztek érmeket, ráadásul az esztergomi fiatalok is kitettek magukért.

Százhalombatta volt a házigazdája a NUSI Aquatlon országos döntőjének, ahova nagy reményekkel utaztak el megyénk ifjú sportolói is. Nem kellett csalódniuk, hiszen bajnoki címmel, érmekkel és értékes helyezésekkel térhettek haza.

Részletek

Találat: 2649

Részletek

Publikálva: 2014. szeptember 05.

Részletek

Találat: 2460